Szerettük volna ezt a levelünket hamarabb eljuttatni hozzátok, de sajnos sok más tennivalónk nem tette ezt lehetővé. Iparkodnunk kellett nyári programjaink mielőbbi elkészítésével és alapos meghirdetésével, továbbá a napokban elkezdődött bővítési munkálatokat is sok előkészület és szervezés előzte meg.
Iparkodásunknak oka pedig az, hogy Jenő atya az utolsó Életrendezés Házában töltött éjszakáján egy levelet írt hozzátok, ezt szerettük volna egy kissé hamarabb eljuttatni Nektek. Ekkor még csak a Jó Isten tudta, hogy ez lesz az Ő utolsó levele és bizonyára Ő akarta, hogy ez pont Nektek szóljon.
Kedves Barátaink, Ismerőseink!
Ez a kis Püspökszentlászló sok öröm forrásának bizonyult: Örülünk meglétének itt a Zengő tövében, örülünk sajátos csendjének, tiszta levegőjének, a harmonikus tájnak. De örömforrás a hely ezer évre visszanyúló múltja is, amit mi az Életrendezés Házában folytatni akarunk.
Sajátos legfrissebb örömünk a múlt pünkösdkor fölszentelt gyönyörű kápolna és - megvallom - drága öröm vagytok Ti a növekvő Baráti Kör, a sok kedves ismerős, akik együttesen szinte a mi ragyogó napsütésünket jelentitek. Mert ugye közös örömről van szó, ami egyúttal hatalmas erőt is jelent, nyitottságot, lendületet a jövő felé. Mert a mi létünk még nem befejezett, hanem a „van” és a „még nincs” szoros összekapcsolódása. Éppen ez adja lendületét, dinamizmusát: afelé kell lépnünk, haladnunk, ami még nincs, hogy az is legyen, amint Teremtőnk szava szól: „Legyen világosság!” -és lett világosság. És látta Isten, hogy jó.
Kápolnánk esetében egy kicsit hasonló történt: kimondtuk, hogy legyen és négy évi törekvés, munka gyümölcse gyanánt lett, és mi is láthatjuk, hogy jó.
Kedves Barátaink, most valami hasonló előtt állunk. Még befejezetlen a házunk: kell garázs, kell kazánház, kell lakrész a háziasszonynak és kell még 10-12 férőhely. Most minderre közös teremtő lendülettel kimondjuk a „Legyen”-t. A Széchenyi-terv keretében pályázatunkra állami részről is elhangzott a „LEGYEN”, mert megnyertük a hozzájárulást, ami hatmilliós összeget jelent.
Igen, de hogy ezt kifizessék, nekünk is fel kell mutatni ugyanannyit, különben elvész az állami segély.
Jenő atya
Eddig tart a levél, befejezését fáradtsága akadályozta meg. Másnap reggel, amikor a kórházba vittem Jenő atyát, az indulás előtt ezekkel a szavakkal adta át írását: „Lacikám, ezt a levelet Baráti Körünknek írtam, de elálmosodtam és nem tudtam befejezni, ezt a részét rád bízom, írd meg úgy, ahogy gondolod.” Csak most, e levél írása közben világosodott meg előttem Jenő atya levelének a szimbolikus üzenete. E levél, a maga befejezetlenségével mintája annak az életműnek, melyet Ő hátrahagyott és ránk bízott. És a levél befejezésével kapcsolatosan hozzám intézett kérése is most már sokkal tágabb értelmezést és feladatkört jelent, és már nem csak nekem szól, hanem Neked is, aki ezt a levelet most olvasod. A kérés, mely mindannyiunk felé elhangzik egyértelmű, és arra szólít fel minket, hogy lehetőségeink szerint segítsük és szolgáljuk az Életrendezés Háza küldetésének folytatását.
Való igaz, hogy a világ teremtése óta minden kezdet, minden alkotás és kezdeményezés ezzel a teremtő szóval indul: ”LEGYEN”. Így jött létre az Életrendezés Háza is. Először csak Jenő atya gondolataiban létezett, Isten Őrá bízta ezt a feladatot, az Ő bensőjébe súgta bele a szót, LEGYEN. Jenő atya által lett ez a szó valóban kimondottá és sokak számára hallhatóvá. És az évek múlásával emberek százai, majd ezrei mondták vele együtt: LEGYEN. Ez az a titok és erő, melyre a kápolna műszaki átadása alkalmával csodálkozva és meghatódva tekintett az az építész szakember, aki 10 évvel ezelőtt kiadta az építési engedélyt az első épületszárnyra. Percekig gyönyörködött a kápolnában, majd végignézett az egész épületen és azt mondta: „Tudod, ha 10 évvel ezelőtt nekem valaki azt mondja, hogy az atya tervei ekkora méreteket öltenek, én nem hittem volna el.”
Hogy lesz a folytatás? Tudjuk, ez az a kérdés, mely ott motoszkál bennetek is, hiszen naponta számtalan irányból érkezik felénk az érdeklődés. Konkrétumokat nem tudunk még mondani, de csak örömteli hírekkel szolgálhatunk. Jezsuita részről a leghatározottabb módon elhangzott a LEGYEN. Kimondják ezt azok az atyák, akik lelkigyakorlatok vezetését vállalják az Életrendezés Házában. Kimondta a rendtartomány, amikor meghirdette az Életrendezés Programot és ennek támogatására a Ti adományaitoknak is köszönhetően egy több millió forintos alapot hozott létre. Kimondta ezt azáltal, hogy több ezer példányban kinyomtatta és szétküldte a mellékelt adománygyűjtő levelet a bővítés megvalósítására. Kimondta ezt a Provinciális atya, mikor arra kért, hogy Felétek is közöljem, Ő azon fáradozik, hogy az Életrendezés Házába minél előbb egy jezsuita atya kerüljön. És elhangzott ez a LEGYEN Rómából a jezsuita rend Generálisa részéről is, mikor igent mondott arra a levélre, melyet még Jenő atya írt és támogatását kérte a bővítés megvalósításához.
Látjátok, mennyi módon igent lehet mondani az Életrendezés Háza jövőjére, üdvös küldetésének folytatásra. Ezek közül csak egy, de nem az elsőszámú lehetőség az, amelyet a mellékelt levél és csekk felkínál. Karácsonyi levelünkben Jenő atya azt kérte, hogy napi 20 Ft félretételével segítsétek az Életrendezés Háza bővítésének megvalósítását. Kérjük, ha ezt a gyűjtést elkezdted, akkor adományodat a mellékelt csekken juttasd el részünkre. Amint látjátok ez az adománykérő levél már Húsvét előtt elkészült és szét is lett küldve más jezsuita kötődésű baráti címekre. Sajnos mi ezt az említett okok miatt nem tudtuk időben teljesíteni. Minden bizonnyal közületek páran már megkapták a mellékelt levelet, mivel az azonos címeket most nem tudtuk kiszűrni, ezért kérjük, hogy az újbóli adománykérésünket ne vegyétek figyelembe. Támogatási kérésünk csak azoknak szól, akik ezt valóban, nehézség nélkül megtehetik. Reméljük kérésünket nem érzitek tolakodásnak. Ha imáitokban megemlékeztek rólunk, az minden adománynál többet ér.
Az elmúlt két hónap örömteli megtapasztalása volt az a szeretetteljes és segítőkész felénk fordulás, mely több száz barát részéről is megnyilvánult. Ezúton szeretnénk megköszönni együttérző és vigaszt nyújtó szavaitokat, leveleiteket, és azt a több mint 300 ezer forintos adományt, melyet „virágmegváltás” címén az Életrendezés Háza bővítésére juttattatok.
Többetekkel együtt gondolkozva az az ötlet merült fel, hogy gyűjtsük össze a Jenő atyáról és az Ő munkásságáról szóló kép-, hang-, film-, írás- és egyéb emlékanyagokat, hogy ezekből egy archív gyűjteményt állíthassunk össze. Szeretnénk ezzel is tiszteletünket, szeretetünket és hálánkat leróni Előtte. Kérjük tehát azokat, akik rendelkeznek ilyen emlékanyagokkal, hogy egy másolatot juttassanak el az Életrendezés Háza címére. Jenő atyával kapcsolatos igazi kincseket azonban mindenki emlékeiben, szívében hordozza, ezért kiváltképpen örülnénk annak, ha egy kis írásban összefoglalva minél többen megosztanák ezeket is velünk. Mivel itt felmerülhetnek igazán mély és intim emlékek, megértjük, ha ezeket név nélkül juttatjátok el hozzánk.
Drága Barátaink! Jenő atya pünkösdi elmélkedésével szeretnénk Nektek örömet szerezni és egy kis lelki táplálékot nyújtani. Ez a prédikáció 2002 Pünkösd Vasárnapján hangzott el. Kápolnánk szentelési ünnepsége a következő napon volt, ennek a várva-várt napnak az öröme sugárzik át Jenő atya szavain.
Ezen az örömteli ünnepen kívánjuk, hogy a Szentlélek egyesítő ereje áradjon ki mindnyájatokra, vigasza töltse be szíveteket!
Kérjük, hogy ha gondolataitokban itt jártok, mondjátok ki Ti is magatokban: „LEGYEN!”, hogy munkánk és szolgálatunk mind teljesebb, üdvösebb és áldásosabb lehessen!
Tartsunk össze!
Piffkó László
Püspökszentlászló, 2003. június 7.