Egy kis ministráns szemében ő a templom mindenese. Naponta fél hétkor kezdjük a műszakot a solymári templom sekrestyéjében. Különös percek. Nem otthonról jön, fáradt és meggyötört. Néha több napra is nyoma vész. Nem a plébánián lakik, hanem testvére családjánál. Vibrál körülötte minden, titkok lengik körül, a plébános kimért vele, a hívek megérzik őt. Szenved és közben nagyon vonzó. Úgy pap, hogy kántorkodik, úgy misézik, mint aki utoljára áldozhat. Hivatalos levelekben különös éjszakai találkákra hívják. Biztos vallatják. - Ostobák! - hallom ki sugdosásokból. Szóval az ostobák vallatják, mert ő valamit tudhat, de mit? És mikor árulja el nekik? Drukkolok, hogy valami történjen, mert akkor talán alhatna itthon. De Júdás ne legyen! Hány éves ez a furcsa ember?
1964, Virágvasárnap. Esti mise. Passiót olvasva felzokog. Ő is tanítvány lehet, talán tegnap este együtt vacsoráltak. A hívek is sírnak. Biztos ők is vele voltak. Itt valami nagyon történik, gondolom magamban, de senkivel nem lehet beszélni. A Betlehemest is átírta nekünk, akkor most ez egy nagy dráma lesz, és mindenki szereplő. Másnap délután kismotorján gázpalackot hoz nekünk, teli és nehéz. Ruganyos léptekkel suhan tornácunkon, próbálom utolérni, mintha azt suttogná: "Ennél csak nehezebbek vannak". Majd három évre eltűnik. Focilabdákat varr gyerekeknek. Életem első M. M. Kolbe fotóját akkor kapom tőle, csíkos barna ruhában áll a férfi, és béke árad az arcáról. Hasonlítanak. Egy kertben ülünk hatalmas bontott téglahegy körül. A habarcs keményebb a téglánál. Ég a hátam, a kezem nem bírja a kőműveskalapácsot. Mesél és énekel. Piszokul unjuk, de történetei érdekesek. Nem iskolai, nem otthoni, nem is bibliás történetek. Hétköznapiak és furcsán végződnek. Hány éves ez a fürge ember?
Kirándulások, éjszakába nyúló betlehemes játékok, motorozás, reggeli misék. A főoltár lépcsőjéről - a hosszú karingre rálép, én segíteni próbálok - mindketten a mélybe zuhanunk. Egyszerűsége, ereje és nélkülözései. Lehet, azért járok vele minden reggel misézni, hogy megfejtsem magamnak? Az ő története sem fejeződik be, akár a meséi. Aki nálunk eszik néhanap, arról tudom, hogy szegény. Aki szereti édesanyámat, az hozzánk tartozik. Aki megkönnyezi az Úrfelmutatást, mindörökké pap marad. Aki nem irigyli másokét, az gazdag. Házkutatások szinte naponta.
Aztán levelek újjászületésről, izgatott sorok a titokról, amit mindenkihez el kellene juttatnia. Rám bízott hét kis füzetkéjét '78-ig őriztem, amikor visszakérte. Migazzis és mecsekes találkozások - hány éves is ez az ember? Leveleit olvasgatom: "Az újjászületés nekünk az, hogy Isten Országa belénk hatol és működni, élni kezd és bennünket is éltet…" Kézírása lendületes, nagyobb bal margót hagyva (a múlt) jobbra kifut, a jövőbe fúródik, szinte lemegy a papírról. Vízszintes, zsinórszerűen, szabályos sorok, szép tagolás. Egyetlen betű akad, mely rendre szabályt szeg, nem fut bele a következőbe. Fel-, majd levág, mint erőteljes mozdulat, ütés vagy szeg. Egyetlen, mely megtöri a szabályt: a "j" betű sosincs bekötve. Ott marad lecövekelve. A J. maga a cövek. Van-e kora a lecövekelt embernek? Jenő marad, Jézus Társaságában.
Magyar Balázs