Kedves Barátaink!


Ma két éve, hogy Vácz Jenő atyát a Mindenható Isten az örök boldogsággal
megajándékozta. Már ennyi ideje, hogy "nincs közöttünk", de sokak szívében
múlhatatlanul jelen van. Jelenlétét érezzük szüntelen itt az általa
alapított házban is. Hisszük, hogy az Ő mennyei közbenjárásával fejlődött és
fejlődik tovább az Életrendezés Háza, és szolgálhatjuk egyre szélesebb
körben az életüket rendezni vágyókat.

Akik ismerték, bizonyára emlékeznek az Ő "örömhírére", melyet megosztott
mindenkivel, aki nála megfordult.

"Nekem a Jóisten a tékozló fiú történetében mutatta meg magát
legteljesebben. Felfedeztem, hogy valamiért nem szóról szóra fordították a
történetet. Nem csupán arról van szó, hogy az apa messziről meglátta a fiát,
és elébe sietett, hanem szinte eszét vesztve rohant elébe. És nem megölelte,
hanem a nyakába esett, nem megcsókolta, hanem össze-vissza csókolta, ahol
érte. Ilyennek gondolom a találkozásunkat a Mennyei Atyával, aki bizonyára
akarattal örökítette meg így magát az Evangéliumban."

Jenő atya! Te már megtapasztaltad Istenek ezt a végtelen, túláradó
szeretetét. Kérünk, járj közben értünk, hogy e Nagyhétben megváltásunk
eseményeit átélve és átelmélkedve, szívünk mélyéig átéljük Isten irántunk
való, minden értelmet meghaladó szeretetét.  Ámen

Tartsunk össze!

Szeretettel:

Piffkó László

                                     2005. március 22.