Eltelt újra egy év, egy szép és tartalmas év. Remélem ti is így érzitek, és örömmel, hálával tekintetek vissza a mögöttetek lévő időre, melyben felfedezitek Isten kegyelme által kapott számtalan ajándékot. Bennünket itt az Életrendezés Házában ez az érzület tölt el, ha visszatekintünk a megtett utunkra, mely már 10 évet ölel át. Egy szép, bensőséges ünnepnap hozott össze sokunkat, hogy emlékezzünk, és hálát adjunk azért a gondviselésért, mely végig kísérte ez idő alatt házunk fejlődését.

Ezekkel a gondolatokkal kezdte visszaemlékezését Süveges Gergő 2004 május 22-én, azon az ünnepségen, melyen fennállásunk 10. évfordulóját, és az új családok számára épített épületszárny elkészültét ünnepeltük. Vácz Jenő atyára is emlékeztünk ezen a napon, akinek élete, munkássága számtalan gyümölcsöt termett, de a legszebbnek és leghasznosabbnak az Életrendezés Háza létrehozását tartotta. 80 éves volt, amikor arra az elhatározásra jutott, hogy Püspökszentlászlóra egy lelkigyakorlatos házat épít. Rezes Zsuzsa újságírónő így morfondírozott magában, amikor Jenő atyával először találkozva terveiről hallott:

Sokan voltak ezzel így, de talán még maga Jenő atya sem gondolta, hogy háza ekkora méretet ölt, és az ország legtávolabbi pontjáról is érkeznek majd ide az életüket rendezni vágyó emberek. De ő mélységes hittel, imával, hallatlan akarattal és erővel tervezte és építette folyamatosan ezt a házat és formálta közösséggé, Baráti Körré az ide érkező embereket. Így az ő példáján formálódtunk mi is, csoportosultunk egyre többen köréje – valójában vele együtt Isten köré – és mertünk vele együtt nagyot álmodni.

„Falakat láttam, tetőszerkezetet, de valami sokkal többet is. Valami nagy-nagy akarat, szép és lelkesítő közös szívdobbanás, mérhetetlen mennyiségű ima tartja össze ezeket a falakat, amelyek ma már többet jelentenek egy puszta lelkigyakorlatos háznál. Baráti Kört, visszatérő ismerősöket, megújulást és újrakezdést jelentenek – sok száz ember számára” – folytatta visszaemlékezését Süveges Gergő.

Ez a szombati ünnepnap egyben hálaadás is volt részünkről. Kifejezhettük köszönetünket emberek százainak – köztük nektek Barátainknak –, akik forintjaikat összerakva több millióval támogatták most is és kezdetektől e Ház megvalósulását. És hálát adtunk Istenünk gondviselő segítségéért is, hogy immár tíz éve az ő áldásával működik és szolgál az Életrendezés Háza.

Jenő atya halálakor sokunkban megfogalmazódott az a vágy, hogy az ő életútjának, lelkigyakorlatainak, tanításainak összegzését írott formában is közre adjuk. Most összeállt egy nagyon lelkes kis csapat baráti körünkből, azzal a céllal, hogy ezt az elképzelést megvalósítsa. Szeretnénk, ha ez a létrejövő könyv minél igényesebb és szebb lenne, ehhez kérnénk a Te segítségedet is. Ha van birtokodban kép, film vagy hanganyag, melyről úgy gondolod, hogy e könyv teljességéhez hozzájárul, akkor kérlek, juttasd el az Életrendezés Házába. Minden ilyen anyagra gondosan fogunk ügyelni, és munkánk befejeztével visszaküldjük. Nagyon örülnénk, annak is, ha személyes élményeidet, emlékeidet osztanád meg velünk. Szeretnénk minél több visszaemlékezést összegyűjteni Jenő atyáról, melyekben nem csak általánosságban, hanem konkrét történetekben is elmesélnétek mindazt, amit magatokban hordoztok, mint szívet melengető emléket.

Sajnos még nem áll rendelkezésünkre semmilyen anyagi háttér, mely fedezné a szerkesztői és nyomdai költségeket. Az egyik legsürgetőbb feladatot most a közel 100 órás hanganyag leírása jelenti. Ha szakembernek adjuk, az igen tetemes kiadást jelentene. Ezért arra gondoltunk, hogy ebben is a Ti segítségeteket kérjük. Várjuk tehát azok jelentkezését, akik szívesen részt vállalnának ilyen módon is ebben a munkában, és pár kazetta begépelésével segítségünkre tudnának lenni.

Mindannyiunk nevében Istentől áldott Karácsonyt és kegyelmekben gazdag Új Évet kívánok minden kedves Barátunk számára.

14 évvel ezelőtt, 1990 szeptemberében, egy évvel a jezsuita rendbe való belépésem előtt Püspökszentlászlóra utaztam lelkigyakorlatot végezni, hogy hivatásom nyugtalanító kérdésével igazán szembe tudjak nézni. Az arborétum "Zöld Házában" lakva és Jenő atya kiselőadásokkal felérő elmélkedési pontjait hallgatva egy héten keresztül elmélkedtem életemről és az Evangéliumról, végső soron arról, hogy milyen utat válasszak. Az utolsó napon, mikor Jenő atyának panaszoltam, hogy még mindig nem tudom, mi legyen velem, nem jött zavarba: "Menj be a kápolnába, és imádkozz". Így tettem, és az ott született imádság után többet nem kételkedhettem.

Sok évvel később örömmel látom, hogy az Életrendezés Háza nemcsak megszületett, hanem Jenő atya eltávozása után is bővülő körben gyűjt össze imádkozókat, lelkigyakorlatozókat és "életrendezőket", sőt elkötelezett barátokat és támogatókat is. Kérem, hogy továbbra is tartsák meg szeretetükben ezt a házat, hogy valamennyiünk javára tölthessük itt be jezsuita küldetésünket, az arra vágyókat kivezetve életük zűrzavarából, hogy Isten gyermekeinek szabadságában és örömében élhessék életüket.

Áldott, békés Karácsonyt és szép ünnepi napokat kívánok szeretettel

Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik adományaikkal, 1%-os felajánlásukkal segítették működésünket az idei évben is. Ezek a támogatások igen fontosak és jelentősek működési költségeink fedezésére. Örömmel vesszük, ha adód 1%-ával továbbra is tudod támogatni házunkat, sőt kérünk, hogy erre ismerőseidet is buzdítsad. A szükséges információkat itt a levélben is feltüntetjük. A rendelkező nyilatkozatot a következőképpen kell kitölteni:

Ha módodban áll az Életrendezés Házát konkrét felajánlással is támogatni, azt előre is szívből köszönjük. Az így befolyó adományok az idei évben nem csak házunk működtetésére fordítódnak, hanem alapot biztosítanak a Jenő atya életéről szóló könyv kiadásához, melyet reményeink szerint jövő ilyenkor már kezetekben tarthattok. Ha e céljaink megvalósításában támogatásoddal segítségünkre tudsz lenni, akkor adományodat eljuttathatod közvetlenül az Életrendezés Háza címére, vagy számlaszámunkra.

Mint sokan már tudjátok, Károly atya után jezsuitaként én vagyok jelen most hosszabb időre az Életrendezés Házában és igyekszem hasznossá tenni magam úgy a Ház körüli ügyes-bajos dolgokban, mint a lelkigyakorlat-adásban.

Nagy örömmel vagyok itt, hiszen Püspökszentlászló számomra is kedves hely. Hasonlóan Lukács János atyáéhoz, az én jezsuita hivatásom gyökerei is ide nyúlnak vissza: egy Jenő atyával végzett lelkigyakorlat a „Zöld Házban”. Aztán a későbbiekben két-három évente fordultam meg itt lelkigyakorlat vagy csak rövidebb látogatás ürügyén, de mindegyik a felüdülés erejével hatott rám.

Immár tizenegy éve vagyok a Jézus Társaságában és ez azt is jelenti, hogy tanulmányaim nagy részét, a filozófiát és a teológiát, valamint a kétéves gyakorlati időt (magisztériumot) magam mögött tudhatom. Készülvén a papszentelésre, kértem a provinciális atyát, hogy az Életrendezés Házának csöndjébe jöhessek, ahol a lelkigyakorlatok tanulmányozásával jobban elmélyíthetem hivatásomat és a lelkigyakorlatok kísérésével segíthetek másoknak. Számomra mindig nagy öröm és megérintettség forrása látni, hogy Isten hogyan munkálkodik az elcsendesedni vágyó emberek lelkében.

Kívánok nektek – a Ház minden munkatársa nevében is – áldott karácsonyi ünnepeket és egy békés, rendezett (vagy rendeződő :) új évet!

Szívesen címkézzük mai rohanó, habzsoló világunkat „fogyasztói társadalomnak”, ahol az „én” és annak „feltétlen járulékai” (jólétem, sikerem, kényelmem, javaim stb.) válnak fontossá mindenek felett, néha akár mások kárára is. És innen már csak egy lépés, hogy ezt a társadalmat a vallásra érzékeny ember „istentelennek”, „pogánynak” nevezze. Az „ész diadala” óta mintha kiűztük volna Istent a világunkból, legalábbis a profán, hétköznapi világunkból. Visszaszorítottuk Őt a templomok kőfalai közé. Jól megvagyunk nélküle, különösen ha minden flottul alakul életünkben. A helyzet csak akkor válik kérdésessé, amikor szenvedéssel, sikertelenséggel, kudarccal találkozunk. „Hol van az Isten? Miért engedi mindezt megtörténni?” – kérdezzük, mihelyt észbe kapunk, hogy kit is kellene mindezért felelősségre vonni. De hogyan is lehetne Ő mindenhol jelen, amikor mi magunk osztottuk fel világunkat szentre és profánra? Nagy valószínűséggel nem az Ő jelenléte „hiányos”, hanem a mi látásmódunk, istenkeresésünk.

János evangéliumának prológusa, amit a karácsonyi ünnepi szentmisében hallunk, választ ad kérdésünkre. „Az Ige testé lett.” A „logosz” szó, amit János itt használ, jól ismert fogalom volt abban a görög kultúrától átitatott környezetben. Immár hat évszázada használták a görög bölcsek, gazdag jelentést tulajdonítva neki: szó, értelem, törvény, rend, mérték stb. Hérakleitosz (Kr. e. VI. sz.) a Logoszban látja a világ alapjait. A világmindenségben rend uralkodik: a fizikai és logikai törvények stabilitása biztosítja, hogy az események egy meghatározott mederben folyjanak. Ezek szerint a Logosz, a Rend, az Értelem „testesül meg” minden egyes eseményben, még egy porszem földre hullásában is. A Logosz hatja át a profán világunkat is a legutolsó kis zugáig.

És mégis: „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.” (Jn 1,10) vagy: „Bár a Logosz ez. Örökre képtelenek felfogni az emberek, előbb, is mint hallották volna, s azután is hogy már meghallották. Mert bár minden e szerint a Logosz szerint lesz, mégis olyanok mintha nem vennének tudomást róla.” (Herakleitosz, 1. töredék) Meglepő a hasonlóság a két panasz közt. Herakleitosz még tovább megy: „Amivel legfolytonosabban érintkeznek, a Logosszal, azzal meghasonlásban vannak, és amibe naponta belebotlanak, az nekik mintha idegen lenne.”

Szeretjük Istent távolinak, elérhetetlennek tudni és aztán siránkozni azon, hogy Ő milyen távol van és mennyire elérhetetlen. Pedig csupán át kell fókuszálnunk a keresésünket a távoliról a közelire. Isten itt van, „közöttünk lakik”. Ott is jelen van, ahol eddig nem is sejtettük, ahol eddig nem kerestük. A legapróbb mozdulatunkban, amikor is bonyolult biokémiai folyamatok cikáznak át a testünkön a Rend, a Logosz szerint; vagy akár a legparányibb gondolatunkban, amiben mindig is az Értelmet keressük akár tudatosan, akár tudattalanul; vagy a szépség, a harmónia, a béke utáni vágyunkban, ahol a tökéletes Mértékben szeretnénk feloldódni. Fölösleges sorolni a példákat, hisz erről szól tudomány, művészet, vallás.

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” A keresztény értelmezés azonban tovább megy a görög filozófusok gondolatainál. Jézus Krisztusban az Ige, a Logosz emberi arcot, emberi alakot öltött magára, és közénk jött. Egy lett közülünk, egy lett velünk. Vállalta sorsunkat, életünket minden örömével, bánatával és szenvedésével együtt. Éppen azért, hogy mi is felfedezzük a mi életünkben jelenlévő Logoszt és ezáltal kerüljünk egyre közelebb hozzá, sőt mi több, hogy egyek legyünk vele, benne (vö. Jn 17,21). Azáltal, hogy testté lett és közöttünk lakott, tudtunkra akarta adni, hogy Isten jelenléte áthatja nem csupán a szent, hanem – a profán világunkat is. Ahogy Szent Pál mondta az areopaguszi beszédében: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28).