„Nézzétek mily boldogok a pásztorok és a három királyok!”

„Ha emlékezetemmel végigfutok nyolcvannyolc éves életemen, figyelmemet legjobban lázba hozta főleg gyermekkoromban, ha vendéget vártunk, és ha vendégségbe mentünk, esetleg éppen lakodalomba. Karácsony ezt a kettőt jelenti nekem együtt: vendég érkezik és meghív bennünket csodálatos újszövetségbe, örök menyegzőre.
A vendég érkezése világesemény, mert a teremtett világon túlról, egész létünk túlsó oldaláról érkezik közénk és teljesen lebilincseli kíváncsiságunkat, hiszen maga a Teremtő Isten az, aki belép teremtésébe. Ő, aki megfoghatatlan rejtelem, aki évmilliárdokkal a teremtés után bemutatkozik végre nekünk embereknek, akiket Ő teremtése csúcsára helyezett és képessé tett rá, hogy fölismerjük, fogadni tudjuk Őt.
Isten jövetele óriási meglepetés nekünk. Miért? Mert úgy érkezik, ahogyan senki sem gondolná. Mi valószínűleg valami hatalmasságnak, uralkodónak képzelnénk, aki lenyűgöző pompával, ragyogó külsőségek között, esetleg villámlás és mennydörgés közepette jelenik meg. Ő viszont egyszerűen közénk születik, mint ahogyan mi jövünk világra.
Olyan éleslátású valaki, mint Szent Pál, azt mondja Isten jöttéről: "Íme megjelent a mi üdvözítő Istenünk emberiessége". Tehát körülvehetjük, bámulhatjuk, mint az újszülött kicsiket szoktuk.
Nemcsak mi emberek vagyunk Isten képére és hasonlóságára megalkotva, hanem, íme Isten meg a mi emberségünk képében mutatkozik, egészen olyan, mint mi; igazi ember.
Bátran odamehetünk hozzá és kifejezhetjük csodálatunkat:
" Hát ilyen vagy? Isten létedre ember? Igazi ember? "
Ő erre azt mondja: "Igen, igazi ember vagyok és ezzel az én egyetlen mondanivalóm, hogy ti is legyetek végre ilyen hozzám hasonló igazi emberek, emberséges emberek. Tehát ne vadak, gyilkolni kész háborúskodó szörnyek, ne rablók, pénzsóvár élősködők, hiú önző figurák legyetek, hanem olyanok, mint én; kicsik, egyszerűek, igaziak, egymást szolgálni, szeretni tudó emberek.
És én csodálatos nagy, örök lakodalomra hívok mindnyájatokat, új és örök szövetségkötésre, a házasságnál is szorosabb, bensőbb életegységre, igazi boldogságra. Ezért mondom már itt, Betlehemben, hogy "jöjjetek hozzám mindnyájan, akik az élet terhét cipelitek, és megkönnyítem nektek. Tanuljatok tőlem, mert kicsi vagyok, szelíd és alázatos szívű, és békét találtok lelketeknek.”
Részlet Jenő atya 2002 Karácsonyán írt leveléből.
Áldott, békés Karácsonyt!