A neves kalocsai tanár és író szerzetes, P. Rosty Kálmán SJ száz évvel ezelőtt hunyt el, 1905. február 16-án. Rozsnyón született református nemesi családban, 1832. július 1-én. Iskoláit szülővárosában végezte. Házi nevelője a későbbi író, Greguss Ágost volt. A szabadságharc forradalmi lendületében beállt a Gömör megyei tüzércsapatba, ahol mint tűzmester harcolt. A budaméri csata után csapata feloszlott, de 1949-ben újra harcba indult a haza védelmében tanáraival együtt. A debrői csatában egyik (katolikus) tanára mellette esett el.
A szabadságharc tragikus bukása után előbb Eperjesen, majd Pesten tanult jogot. 1852-ben jelent meg első jelentősebb irodalmi műve, „A vörös barátok”, amely pályadíjat nyert. Ebben a novellában elég élesen bírálta a katolikus egyházat. Mégis - protestáns nevelése ellenére - a család egyik régi ismerőse, P. Danielik János, egri kanonok hatására elkezdte olvasni a katolikus egyház alaptéziseit és találkozott az akkoriban Pesten előadó neves párizsi jezsuitával, P. Chabanellel. A személyes és az olvasmánybeli élmények hatására világosan felismerte, hogy katolikus lesz és jezsuita szerzetes. Terveinek végrehajtása érdekében Esztergomban felkereste a hercegprímást, Scitovszky Jánost, akit még rozsnyói püspök korából ismert. Scitovszkyt mélyen meghatotta a nemes elhatározás és rögtön megbízta P. Zalkát, a későbbi püspököt, hogy alapos katolikus hitoktatásban részesítse a fiatalembert. Valószínűleg a Gondviselés rendelése volt, hogy találkozott az éppen Esztergomban tárgyaló P.Peter Beckx osztrák tartományfőnökkel is, aki a jezsuiták újbóli magyarországi letelepedését szorgalmazta a hercegprímásnál. A kiváló pszichológiai érzékekkel rendelkező osztrák jezsuita felismerte Rosty Kálmánban az ígéretes lehetőséget, és mindjárt felvette a Társaságba, de meghagyta, hogy mielőbb hivatalosan is váljon katolikussá. Ezzel Rosty Kálmán lett az első Magyarországon felvett és később kiképzett jezsuita az új Társaság történetében.
A katolikus hitvallást 1852. december 25-én tette le a hercegprímás kezébe. Egyúttal megkapta a bérmálás szentségét is. Előző nap édesanyja és húgai felkeresték, hogy megakadályozzák tervét; édesanyja kitagadta és nem tekintette továbbá fiának. Rosty Kálmánt ez a találkozás lelkileg megviselte, de kitartott elhatározása mellett, és este a Haynald Lajos püspöktől kapott szép Szűz Mária képe előtte imádkozva kérte: „Ó Mária, ezentúl Te légy az én anyám”.
A noviciátusba 1853. augusztus 10-én vonult be, és rögtön remek beszéddel akarta köszönteni a rektort. P. Spinn azonban, aki egyébként valószínűleg a tartomány történetének legrosszabb novíciusmestere volt, hamar leintette: „Jól van, fiam! Ezt majd felmondja máskor, de most menjünk az ebédlőbe, mert a hosszú úton bizonyára megéhezett.” A hidegzuhanyként vett fogadtatás után nehezen barátkozott meg a noviciátussal, de kemény elhatározással végig csinálta. Utána Pozsonyban bölcseletet, Innsbruckban teológiát tanult, majd a kalksburgi jezsuita kollégiumban magyar nyelvet oktatott. Ekkor írta az első bemutatott színművét, a „Szent István király” c. drámáját, amelyet növendéke, gróf Apponyi Albert anyagi támogatásával nyomtatásban is megjelentettek.
Nagy esemény volt Rosty Kálmán életében, hogy 1859-ben jelen lehetett Pozsonyban, Pázmány Péter sírjának felnyitásakor. Viber püspök levette Pázmány fejéről az egyszerű jezsuita birétumot, majd utalva Rosty és Pázmány protestáns származására, Rosty fejére tette ezekkel a szavakkal: „Úgy hirdesd majd te is Isten igéjét, mint ahogyan ő tette”. 1862-ben a hercegprímás szentelte pappá Esztergomban, a vízivárosi, egykori jezsuita Loyolai Szent Ignác templomban. Családja, bár maga a főpásztor hívta meg, nem ment el, és halálukig nem tudták megbocsátani, hogy katolikussá és jezsuitává lett.
1865-től Kalocsán tanított magyar nyelvet negyven esztendő keresztül. A tanítás mellett az írásnak élt, a szabad idejében főként a költészetnek hódolt. Korának elismert és ünnepelt költőjévé vált. Versei mai szemmel nézve nyelvileg túlságosan csiszoltak: vallásos ihletettségű, ünnepélyes sodrású hazafias sorait nemes gondolkodásmód és eszmei mélység jellemzi, de olykor nem mentesek a dagályosságtól. Élete főművének a „Magyarok Nagyasszonya” c. kétkötetes művét tartják, amelyben az ősi magyar katolikus Mária tisztelet jelenik meg letisztult irodalmi formában. Ámbár sok költeményt, novellát és színdarabot írt, az irodalmi utókor ítélete és felejtése meglehetősen kétes, hiszen verseinek kéziratban megmaradt kötetein kívül több mint ezer nyomtatásban megjelent költeményének nagy része csak az irodalmi és jezsuita folyóiratok lapjain olvashatók. Ezért meglehetősen nehéz egységes képet kapni és legfőképpen véleményt alkotni irodalmi alkotásainak művészi értékéről. Furcsa fintora az utóéletnek, hogy bár Rosty Kálmán a XIX. század epigonoktól nyüzsgő irodalmi világában megtalálta saját újklasszicista hangját, mégsem az ő költészetét ismerjük behatóan. A tanítványok és követők, Kalocsay Alán és Szepessy László irodalmi munkásságát jobban ismeri az irodalomtudomány, mint magáét a mesterét.
Rosty Kálmán a nyári szünidőben nagy szeretettel és odaadással járta be az ország Mária kegyhelyeit és élményeiről a kalocsai Szűz Mária Virágoskertje c. lapban sorozat formájában számolt be. Ez máig maradandó értékű, a Mária tisztelet egyik legszebb és legjobb feldolgozása, kár, hogy kötetben nem jelent meg. A magyar irodalmat számos műfordítással gazdagította, főként francia nyelvből fordított, de német és spanyol műveket is átültetett magyar nyelvre. A XVII. századi újlatin irodalom jeleseit is megszólaltatta magyarul, valamint neki köszönhetjük a provance-i noellek magyar változatait. A Gonzaga Szent Alajosról írt életrajzi feldolgozása máig a legjobb életrajz, ami korában az ifjúság kedvelt olvasmánya is volt. A „Magyar Szentek legendáit” irodalmi különdíjjal tüntették ki. A kalocsai kollégiumban különösen népszerűek voltak a drámái, 26 színpadi művet írt, amelyeket maga rendezett is. 1903-ban szinte országos népünnepéllyé vált a névnapja, amikor az ötven esztendős szerzetesi és negyven éves tanári működését ünnepelte. Tisztelői egy bankban Rosty alapítványt hoztak létre, amelynek kamatait azok a kalocsai diákok kapták, akik a magyar nyelv ápolásában kitűntek.
1905-ben nagy megtiszteltetés érte, a tartományfőnökkel együtt részt vehetett a kassai vértanúk római boldoggá avatási ünnepélyén, majd hazatérte után nem sokkal elhunyt. Rosty Kálmán életéről is elmondhatjuk, mint megannyi más szerzetes testvéréről, hogy az isteni gondviselés kacskaringókkal, megpróbáltatásokkal teli, de értelmes, az embertársai javára végzett hasznos élettel ajándékozta meg.