Írta Bikfalvi Géza
300 esztendeje, 1706. január 25-én született a Sopron megyei Csáván (ma Stoob, Ausztria) Bertalanffi Pál, Bertalanffi János és Kürtössy Éva második gyermekeként, két fiú- és három leánytestvére volt. A község vegyes lakosságú volt, evangélikus németek és katolikus magyarok és horvátok lakták. Gyermekkorában mindhárom nyelvet megtanulta, később a P. Szunyogh Ferenc SJ (1669-1726) által vezetett kőszegi jezsuita gimnázium növendéke lett, ugyanitt tanult akkoriban a későbbi neves jezsuita költő P. Faludi Ferenc SJ (1704-1779) is. Az 1720. évi nagy kőszegi tűzvész miatt három évre bezárt a gimnázium, ezért utána Nagyszombatban, a jezsuita gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az osztályában rendkívül élénk szellemi munka folyt, történeti megemlékezést írt a törököt verő Hunyadi Jánosról, sok jezsuita iskoladrámát mutattak be, majd az osztályából 36-an léptek egyházi pályára, köztük hatan a Jézus Társaságába léptek be.
A noviciátust 1725. október 14-én kezdte el a Bécs belvárosában lévő Annegassei újoncházban, P. Joseph Gösser SJ (1676-1752) novíciusmester keze alatt, a szócius akkoriban a későbbi provinciális és generálisi asszisztens P. Vanossi Antal SJ (1683-1757) volt, tehát rendkívül jó kezekbe került. A noviciátusi próbaidő leteltével 1727 őszén telt le, ekkor letette az első egyszerű fogadalmát, az első rendi megbízatása a gyöngyösi jezsuita gimnáziumba szólította, itt a két alsó osztályt tanította. Majd 1728 őszén megkezdhette a bölcseleti tanulmányait a kassai főiskolán, a bölcseleti képzés mély nyomott hagyott elmélyedésre hajló szellemén, ez később visszaköszön a könyvei mindegyikében. Tanárai közül haláláig hálával emlegette P. Gabriel Graff SJ (1696-1759) nevét, aki később a nagyszombati és a budai kollégium rektoraként működött, majd élete végén a kassai jezsuita nyomda vezetője lett. A három éves kurzus végén 1731-ben sikerrel tette le az egy órás szigorlatot, az öttagú bizottság előtt és elnyerte a magiszteri fokozatot filozófiából.
A tartományfőnök atya, P. Franz Molindes SJ (1678-1768) az 1732-es tanévben Ungvárra küldte a jezsuita gimnáziumba a szintakszis és a nyelvtan tanárának, kiváló kollégáikra talált, a gimnázium igazgatója P. Hunyadi György SJ (1693-1770) és P. Spangár András SJ (1677-1744) az érdeklődését a honi történelem felé irányították. Majd 1733-ban a pécsi, 1734-ben az egri jezsuita gimnáziumokban oktatott és vasárnaponként a diákok szónoka volt, prédikációit a szokás szerint nekik latinul tartotta, valamint több iskoladrámát is előadatott diákjaival. A három éves magiszterkedés –tanítás- után 1734-ben Kassán elkezdhette a teológiai tanulmányait. A kassai főiskolán akkoriban nagyon híres tanárok tanítottak, köztük P. Pock Mátyás SJ (1690-1780) későbbi újoncmester és tartományfőnök, P. Franz X. Roys SJ (1679-1746) a galamblelkű, bámulatos emlékezőtehetséggel megáldott tanár, P. Kornéli János SJ (1686-1748) a kiváló jogász. A tanulás mellet már az apostoli munkából is kivette a részét, a nagyobb diákok Mária Kongregációjának a prézese lett, vasárnaponként, pedig a Szent Erzsébet dómban katekizmust tanított magyar nyelven a városi ifjúságnak, de csakhamar híre ment a Szentírás magyarázatainak és a gyermekek szülei is sűrűn látogatták a vasárnap délutáni foglalkozásokat. P. Bertalanffi 34 éves korában fejezte be a tanulmányait, és mint nagy reményekre jogosító fiatal pap hagyta el Kassát.
A székesfehérvári missziós állomásra rendelte P. Willibald Krieger SJ (1685-1769) tartományfőnök, a helyi középiskola két legfelsőbb osztályának a vezetésével bízták meg. Ekkor fogalmazódott meg benne a diákok anyanyelvű nevelésével kapcsolatos álláspontja és itt írta meg először a magyar nyelvű földrajzi-történelmi jegyzeteit, amit a mindennapos tanításban használt. A tanítás mellett a diákok Mária Kongregációjának a prézese volt, a ház évkönyvét vezette és a lelkipásztori munkákban is részt vett. Az 1737-es évi nagy pestis járvány idején önzetlenül ápolta a betegeket, önkéntes számkivetettségben, állandó életveszélyben bizonyította be, rendkívüli életerejét, önzetlenségét, erényét és apostoli buzgóságát A következő évben a magyar nyelvű elemi iskola vezetését bízták rá és egyébként szabadon szentelhette magát a magyarok pasztorálásának. 1741-ben P. Vanossi Antal SJ tartományfőnök Besztercebányára küldte a harmadik probáció elvégzésére, itt az instruktora és lelki vezetője, a nagy tudású, irodalmi-, földrajzi- és történelmi munkásságáról híres P. Turoczi László SJ (1682-1765) volt. 1742-ben ismét visszatért Székesfehérvárra a régi munkakörében, de már 1743-ban, Egerben találjuk, mint magyar hitszónokot és a ház történetíróját. Itt vette kézhez P. Franz Retz SJ (1673-1750) generális engedélyét a Társaság ünnepélyes fogadalmának letételére, ezt 1743. február 2-án tette le P. Reviczky Ignác SJ (1687-1770) rektor kezébe, ezzel a hosszú próbaideje végéhez ért, a Jézus Társaságának végérvényesen teljes jogú tagja lett.
A következő évben, Győrben volt magyar hitszónok, katekéta és lelkipásztor, majd 1744-ben P. Pock Mátyás provinciális Bécsbe nevezte ki magyar lelkipásztornak és elsőként a magyarok hitszónokának. Ugyanis akkoriban már szép számmal éltek magyarok a császári fővárosban nemcsak a főúri nemesség, hanem számtalan iparos és kereskedő itt kereste a mindennapi megélhetését. P. Betalanffi hét évig élt Bécsben, a város egyik legszebb és leghíresebb terén az ”Am Hof”-on lévő jezsuita rendházban, a professzus házban lakott, ez volt a tartományfőnök székháza is, a Provincia Austriae központi székháza, 1745-ben 64 rendtag élt itt, köztük az udvari gyóntatók és hitszónokok. A miséit nem a jezsuita templomban tartotta, hanem a rendház kápolnájában. A városban teljesen új hatások érték, a beáramló franciás szellem, az új gondolatok és irányzatok felfrissítették gondolkodás módját és szellemét.
1751-ben Nagyszombatba helyezték át, itt is hét évet töltött el, mint hitszónok, akkoriban a magyarországi jezsuita központban négy nyelven: latinul, magyarul, németül és szlovákul prédikáltak a templomokban. P. Bertalanffi Pázmány Péter örökébe lépett, a székesegyházban tartotta a vasárnapi és az ünnepi beszédeket. A nagyszombati évek alatt sikeres irodalmi tevékenységet fejtett ki, a tízévi szónoki rutinja sok könnyebbséggel járt, így több ideje maradt az írásnak. Először imakönyvet írt a hívek számára: „Mindennapi kenyér” címmel, amely 1753-ban jelent meg először, ezt majd 1779-ben (halála után) újból kiadták. 1754-ben jelent meg „Keresztyén Bölcsesség” című nagyobb szabású műve, amely 1770-ben érte el a második kiadását. Végül 1757-ben adták ki a nyelvészeti és különösen művelődéstörténeti szempontból érdekes „Világnak két rend-béli rövid Ismeretét”.
1759-től P. Ignatz Langetl SJ (1698-1764) tartományfőnök a sárospataki székház főnökének nevezte ki, ahol a plébánosi teendőkön kívül a szatmári birtokot is igazgatta. Ez annyira jól sikerült, hogy 1762-től a kassai főiskola gondnoka lett. Itt adta ki a teljesen átírt és bővített első irodalmi termékét „A Nagyra vágyó Világ Fiainak Siralmá”-t. Azonban időközben egészsége megromlott, egy szélütés miatt egy oldalra lebénult. Áthelyezik könnyebb munkakörbe, az élete utolsó éveit a komáromi gimnáziumba töltötte, mint tanulmányi felügyelő és mellette lelkipásztori teendőket is végzett. A szabadidejében egy új eszméjét akarta megvalósítani, az Ószövetséghez irogatott magyar nyelvű kommentárokat, sajnos ennek a műnek a kézirata később elveszett. Az egészsége azonban egyre romlott, végül 1763. január 15-én elhunyt, a komáromi jezsuita templom kriptájában temették el.
Szerzetes testvérei P. Bertalanffiról szépen emlékeztek meg. Keresztény tökéletességre törekvő, szerény, tiszta erkölcsű, Isten akaratán megnyugvó, jámbor szerzetesnek ismerték meg. Irodalmi munkássága alapos formai képzettségről, tudásvágyról, igazság szeretetről és hangyaszorgalomról tesz tanúbizonyságot. A vezérlő eszméi a tettre kész hazafiasságról, a felvilágosult eszmefuttatásai a magyar nyelvű művelődés gondolatáról szólnak. Azonban minden gondolatában egy nagyon jellemző lelki vonás tükröződik vissza: a végtelen, szinte gyermeki bizodalom egy természetfeletti erőben, egy jóságos és szerető Istenbe vetett hit reményének a hiteles megélése volt az élete mozgató rugója.